„Korai még azon vitatkozni, hogy az egyre erőteljesebb uniós nyomás, Borisz Tadics államfő demokratáinak politikai érdeke, vagy a több irányba húzó titkosszolgálatok munkájának épp most beért gyümölcse áll-e a sikeres lefülelés mögött. A frappáns leegyszerűsítések híveinek – akik meggyőződéssel állítják, hogy „a szerbek” mindvégig tudtak Mladics, s korábban Radovan Karadzsics hollétéről – elméletét alaposan gyengíti Szerbia végletes politikai megosztottsága, s főleg a tegnap letartóztatott nagyhal félelmetes háttere. (...)
A brüsszeli folyosókon azt beszélik, hogy összecsúsztatnák Horvátország csatlakozását Szerbia tagjelölt állammá nyilvánításával. Ez a megoldás egyik országnak sem kedvezne, hiszen valamelyikükre mindig rá lehet fogni a lemaradást, ha nincs meg a megfelelő uniós politikai akarat az integrálásra. Márpedig ennek az akaratnak jelenleg vajmi kevés látszata van Párizsban, Berlinben, Londonban. A kifejezetten bővítésellenes hangulat, a Kelet-Európa iránti bizalmatlanság egyre nagyobb teret nyer Európa nyugati oldalán. Félő, hogy ezen az állapoton semmit sem változtat Ratko Mladics Hágába küldése.”